Magas szénhidráttartalom – Natural Big Fish bojli
Idén lehetőségem nyílt közreműködni egy, a piacon még új bojlicsalád (édes bojli) fejlesztésében és tesztelésében. Takarmányozási szaktanácsadóként testhezállónak éreztem a feladatot, mivel a szakmámból adódóan dolgoztam már a bojlikészítés összes létező alapanyagával és mivel napi rendszerességgel állítok össze receptúrákat a jelenleg legkorszerűbb takarmányozási programmal. Az egyik legkomplexebb feladatban volt lehetőségem segédkezni, a magas szénhidráttartalmú „Natural BigFish” bojli megalkotásában. Fontos szempontok voltak az alapanyagok minősége és emészthetősége, az aminosav garnitúra összeállítása, az őrlemények szemcseméretének beállítása, az optimális keményítő-, fehérje-, zsír- és rosttartalom összehangolása, az anyagcsere támogatása, a szükséges és hasznos vitaminok és ásványi anyagok bevitele. Az első tesztre két egymást követő horgászatot terveztem be június végére és július elejére, kétszer három napot. A véletlen úgy hozta, hogy pont a két túra közti héten vonult át az országon az egyik legnagyobb nyári hidegfront, ami ígéretes lett volna, de arról pont lemaradtam. Mindkét túrára a Natural bojlit vittem 30 mm-es méretben CocoBanana ízesítésben. Az első túrára frontmentes időt jósoltak, eső-szél nélkül, trópusi meleggel. Csütörtök este kissé megkésve érkeztem az egyesületi bányatavam partjára, sietve behúztam a két botot, a sátorállítás már sötétben történt. Meglepő módon a behúzást követően másfél órával már egy 14 kg-os tőpontyot sikerült is fognom, de ami azután következett azt még soha nem tapasztaltam ezen a tavon. Szinte óránként érkeztek a kapások felváltva mindkét botra és mind 13 kg feletti hal volt. Az éjjel egy órakor jelentkező kapás azonban meglepett, mert a húzós kapásra beemelve simán lehúzott még további kétszer 50 métert. Nagyon nehezen, de sikerült megfordítani és a part közelébe vonszolni, ott viszont a fejlámpa fényétől megriadva megint visszamenekült. A közel félórás harc végén egy gyönyörű, elképesztően hosszú nyurga tőpontyot merítettem meg. A mérlegelésnél már éreztem, hogy a tőponty rekordom megdőlhet, többszöri újramérés után 24,8 kg lett a súlya, ami új rekord, tehát elképesztően boldog voltam.
Reggelig folytatódott a kapásáradat, aztán napközben hosszabb szünetek adtak lehetőséget egy kis alvásra. Este 10 után megismétlődött ugyanaz, mint az első éjjel, kapás kapás után, napközben szintén újabb pihenő. Az utolsó éjszaka azonban nem a menetrend szerint alakult, hajnali 3 órakor ébresztett az egyetlen kapás, amit ismét hosszú kirohanás követett. A partközelbe húzva nagyon lassú körözésbe kezdett, közben a botom hatalmasakat bólintott. Másodjára sikerült csak megmerítenem, a mérés ismét elégedettséggel töltött el, a 23,1 kg-os tőponty tökéletes lezárása volt egy tökéletes horgásztúrának. A végeredmény 19 darab hal – 17 darab 13 és 19 kg között, két darab 20+-os. Szinte mindegyik kifogott hal a bojlit ürítette, jól felismerhettem a jellegzetes, jótékony rostokat. A kapásszám csökkenését annak tulajdonítottam, hogy a nálam lévő bojlikészlettel rosszul gazdálkodtam, mivel nem is sejtettem, hogy ilyen intenzív horgászatban lesz részem. Az első halaknál még kb. 40-60 dkg-ot húztam be, a végére már csak 10-15 szem maradt halanként. Meleg vízben intenzíven táplálkozó, egészséges gyors anyagcseréjű halakkal találkoztam, valószínűleg ez már nem az a mennyiség volt, ami ott tartaná őket.
Édes bojli a második turnusban is
A második túra a hidegfront elvonulta után 3 nappal indult, szintén hétvégére időzítve. Az enyhe szél és felmelegedés miatt kissé aggódtam, hogy jóval gyengébb intenzitással táplálkoznak a halak, ami az első éjszaka be is igazolódott, mert persze kapás nélkül telt. Okulva az előző túra kissé szűkre szabott bojlikészletén, jelentősebb mennyiség volt nálam. Kora reggel, mivel a radar több halat is mutatott az etetésen, úgy döntöttem a korábbi mennyiségek duplájával húzok újra. 9 óra körül megtört a jég, látszólag működött a taktika, egy 16 kg-os töves érkezett, majd egy óra múlva az ikertestvére. A halak beálltak az etetésre, ebéd után egy 14 kg-os, majd szinte azonnal újabb erős húzós kapás, amire beemeltem, de a hal csak húzott és húzott jobbra, annyira, hogy komolyan aggódni kezdtem, mert már három horgászállásnyira volt. Sikerült megállítani, de ezzel még nem nyertem, mert olyan nehezen tudtam vonszolni, mintha le lett volna valahol akadva. Közel 40 perc alatt sikerült a szomszéd stég elé vonszolnom, akkorra már megnyugodtam, hogy nincs leakadva a damil, ez a hal súlya. Ekkor olyan történt, amit eddig még soha nem tapasztaltam, csak horgásztársak elmondásai alapján, a hal leült a jobb oldali szomszéd stég előtt 8-10 méterrel egy nagy törés alján a 7 méteres vízbe és nem mozdult. Kezdtem nagyon aggódni és persze megint attól tartottam, hogy beakadt a fenéken valamibe. Rövid erőlködés után úgy döntöttem, hogy átmegyek a szomszéd stégre és onnan próbálom húzni az ellenkező irányba. Kicsit féltem, hogy nem fordítom-e ki a horgot, de a taktika működött, nagyon lassan megmozdult, hatalmas buborékokat kezdett eregetni és pár perc múlva már meg is mutatta magát egy óriási gyönyörű kerek tükrös. Szinte levegőt sem mertem venni, mert föntről a tiszta vízben hihetetlenül szélesnek, nagynak tűnt. A segítőkész szomszéd sporttárs, aki addigra már nyakig a vízben volt, úszva megmerítette a tó egyik legnagyobb tükrösét. Kiemelni persze esélytelen volt az iszonyú tömör, tényleg nagyon széles halat. Hálóval együtt a pontymatracba téve ölben másztam ki vele a mérlegelésre. Azonnal tekintélyes mennyiségű bojlit ürített, ami remek visszaigazolás volt. A mutató 30 kg fölé billent, óriási örömömre, levonva a halmérőt 29.2 kg lett a végeredmény. Többszöri sebfertőtlenítés és gyorsan vissza a vízbe, ahol lassan ugyan, de magához tért és a karjaim közül úszott el a gyönyörű öreg tükrös. Egyszerre aggódtam és nagyon boldog voltam, percekig csak a vizet néztem, reméltem, hogy gyorsan rendbe jön, nem veszít a súlyából és talán valamikor újra találkozunk. Aztán magamban megköszöntem, hogy részese lehetek ennek a csodálatos dolognak, amit úgy hívnak, hogy bojlis pontyhorgászat…
