Egy álom valóra válása!
Október 1-én érkeztem meg Fehérvárcsurgóra, hogy megkezdjem 1 hetes túrámat, melyre már oly régóta vártam. Helykeresés, bójázás, etetés és 2 óra elteltével már beélesítve a szerkók. Első két nap még kisebb, 24mm-es golyóval próbáltam megtudni, hogy mekkora halak vannak előttem, és melyik íz világ tetszik adott időszakban a pontyoknak. A kapások jöttek sorban, igaz kisebb 5-8 kg-os súlyban. Ekkor már tudtam, hogy csali méretet kell váltanom. Jöttek a bigek (30mm) és, mint a mesében: első kapás 25, 8 kg, számomra a már ismert Kisdisznó volt a jelentkező, aminek iszonyatosan örültem, a hal farkának csonkítását leszámítva . Gyors fotó és már úszott is ellenfelem.
Újrahúztam és már sötétedett is. Vártam a folytatást és bíztam, hogy az éjszaka hozhat még szép halakat. Egy 15 kg-os tükrös kivételével komolyabb dolog nem történt. A peca ilyen korra már hasonlított egy komolyabb rodeó versenyhez. Ideért a “jó” északi szél, esővel és minden jóval. De Csurgóhoz ez hozzá tartozik, főként, ha nagyobb halakat szeretnénk szákba terelni. Már pont kezdtem elszomorodni, hogy egy éjszaka eltelt kapás nélkül, mikor egy ejtős kapást jelzett a jelzőm és már fárasztottam is…. Fantasztikus erő és minimum 30 perces fárasztás után láttam meg újabb ellenfelem, amitől “sokkot” kaptam. Gyönyörű, csodálatos érzés volt mikor megismertem ezt a halat is, hiszen a családban már 3x volt parton, igaz 21-23 kg között volt mindeddig, de most szépen gyarapodott a maga 26,2 kg-os súlyával. Fotó, puszi és már úszhatott is szabadon.
Fel sem eszméltem és kapás a másik boton is! 19,4 kg-os töves lepett meg újfent. A csali ekkor már csakis a Secret Gold Capital volt mind 2 boton. 2×24mm illetve 1× 30mm méretben. A túra alapvetően nem a sok kapásról szólt, de nem azért voltam ott. Rendre 2 maximum 3 hal volt 24 óránként, de én ezzel így nagyon jól elvoltam. Éjszaka, ami túlzottan nem volt megszokott jött egy szépséges 17,6 kg-os tükrös. Vissza sem tudtam feküdni, egy lassan, de folyamatosan húzós kapásra rohantam ki. Ugyan az a bot, amit 10 perce vittem vissza. Már pirkadt és ismét gigászi fárasztás részese lehettem. Nem néztem órát, de szerintem 40-45 perc biztosan eltelt a merítés pillanatáig. Mérlegelés után bebizonyosodott, hogy új tőponty rekordom született a maga 22,6 kg-os súlyával és egy óriási fárasztási élménnyel is gazdagodtam. Kávé és irány vízre ismét.
17,60 kg
22,60 kg
. Frissítést követően 3 órával (délben) kapás! El sem hittem. Utolérve a halat egy 14 kg-os tükrös. Szomszédom jött ismét pár fotót készíteni, de 5 kattintás után füstölős kapás a másikon. Egy 13-as nyurga! Mindketten elfáradtunk maradjunk ennyiben. Ereje teljében volt a hal és küzdött is az utolsó pillanatig. Következett az utolsó frissítés és készülődés az éjszakára. Épp szomszédoltam, mikor kapás a jobbosomon. A tó közepén jártunk már mikor a fárasztás kezdetét vette. Ismét semmi fejrázás, semmi ideges kirohanás, csak tartotta a mélységet. Fantasztikus tükörvíz, naplemente. Ennél szebbet nem is kérhettem volna. Vagyis de! Még 1 nagy halat. Már én éreztem magam “kellemetlenül” mikor mentem ki és már Ati jött is a fényképezővel és nevetett. Nagy? – Kérdezte. Én már csak bólintottam és mosolyogtam. Mérlegelés és a hal pontos súlya 20,4 kg. Újfent egy tőpontyhoz volt szerencsém.
Villámfotózás után gyorsan visszahúztam és extázisban elmélkedtem, hogy mi is történt velem, mert ilyenben még nem volt részem. Az éjszaka csendben telt. Reggel nekiláttam a holmijaim rendezésének, de a botok még élesek voltak. 8 órakor kapás. Sajnos a túra legkisebb hala volt talán, de szomorkodni nem volt okom. Már 10 óra is eltelt és megérkezett 2 horgász a helyemre. Ők kipakoltak én be az autóba. Egyszer csak szól a jelzőm. Rohanok, csónakba pattanok és robogok a szemerkélő esőbe az utolsó halamért. Ez már tényleg lehet unalmas, de 20-25 perc fárasztás és egy szép töves. Tudtam, hogy erősen 15 kilónál nagyobb pontyhoz van szerencsém. Búcsúhalnak tökéletes gondoltam és kivittem magammal. Megmértük és 19,4 kg Így még sosem fejeztem be pecát, de most ez is megadatott.
Folytatás! Remélem, hogy jöhetek még ide hasonlóan sikeres túrára, amiről ismét beszámolhatok nektek. Ui.: pár fotót sajnos egymagamnak kellett elkészíteni, ezért minőségileg némi kivetnivalót találhattok, de a hal épsége volt a legfontosabb, és nem a fél napos próbálkozás 1-1 jobb fotó kedvéért.
Üdv: Rostási Péter Proficsali Delta Team